Álomanó

Ha én Álommanó lehetnék, mindenkit boldoggá tehetnék
elfújnék minden gondot hol mindig kék az ég.
Bánatot soha nem okoznék, csak csodákat művelnék.
Megsimogatnám magányos homlokod,
hogy a szomorúság redőit ne hordozd.
Kacajt csalnék ajkadra, mely a szép szavakat sóhajtja
csókot lehelnék reája, édes ízt küldenék álmába
keserűség nem létezne nem úgy ,mint kint az életbe.
legalább addig legyenek boldogok, míg az ágyuk mellett kuporgok.
Álomporom fogyóban, mert a reggel közel van
varázsom is valótlan, mivel Álommanó nem vagyok
csodát tenni sem tudok.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.