Ébredés

Az éj nagyasszony meggyötört, Máb királyné hiába pörölt.
a rémálmok nagyura odaült, s amíg nem zokogtam el sem tűnt.
Hiába az álom, hiába a tündérek bábája, lelkem nyugalma  rám nem
talál ma.
Kétség emészti lelkemet, s talán fel sem ébredek.
pedig kelni kell, vár a reggel, s a nap is már az égen delel.
de én aludni vágyom, nyugodtan, mint egy gyermek, akit
nem zavarnak a gonosz fellegek.
Ébren is álmodom s csak utánad vágyódom, vagy csak az érzés hiányzik?
Hogy várjak valakit, hogy szerethessek valakit?
Hogy érezzem kellek még, hogy érezzem szeretsz még.
Hogy szükséged van rám ,s nem hiába gondolok rád.
A rádióban karácsonyi dal szól, s hiába a friss hó
bennem az üresség kongó.
Sátrát a Remény lebontotta, táborát már régen elhordta
csak a Kétség aki itt ül még, és a szeretetlenség is vendég.
Pedig, hogy hittem, kértem a Jóistent fent az égben,
küldjön valakit, aki ajtót mutat nekik.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.