Remény

Karácsony van, hófehér, a hógolyó a tenyerembe éppen belefér.
Játszani hívlak, hisz a remény ver közénk hidat.
Remény, hogy szerethetünk s szeretve legyünk.
Remény, hogy lelkünkben béke legyen, s ne hivalkodjunk feleslegesen.
Hisz a jó a szívből fakad s talán bearanyozza napjainkat.
Hisz jól csak a szívével láthat az ember
ami igazán fontos az a szemnek láthatatlan.
S gondolatban a Kis herceg vendége voltam.
Légy te most nálam otthon, barátságom felajánlom.
Ne utasíts el, mert akkor a szeretetem is kifakul.
Színét veszti a világ, magányossá válik
hisz azt régen látod te is már, csak a SZERETET ami számít.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.