A lét értelme

Ülök az irodában s gondolatban máshol járok,
Talán a napsütötte erdőben sétálok
megállok egy fánál s törzsébe kapaszkodva
bánatom a szél messze fújja.
Kezem alatt, mint megannyi futó patak
a fa éltető nedvei rohannak.
Úgy rohannék én is, a világ perméig.
Ott megállnék és visszatekintenék
MI az mit látnék?
van e értelme a mindennapi küzdelemnek?
Van e szükség mi itt tarthat?
Van-e ember kinek hiányozhat NEM LÉTEM?
De kitől is kérdjem?
Ki az ki elhitetné vélem, szerethetnek még engem?
S nem csak a lelkem.
Ha lehetne, csak angyal volnék
mindenkinek segítenék, a lelkekbe ki-be járnék
minden gondot megoldanék
hogy másnak ne jusson eszébe
mi végre is jöttünk létre.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.