Fohász

Nézd a világot benne annyi gyermek
kik boldogok nem lehetnek!
A felnőttek nem rájuk figyelnek,
csak elvakultan háborúznak, s
mindegy ki marad ott holtan!
csak azért, mert máshogy hívja,
Isten, Budha vagy Allah.
Mondd meg nekem ezt hogyan engedheted?
Hogyan lehet, hogy asztalukra
kenyeret nem tehetek?
Miért nem lehet, hogy minden
könnyet letöröljek?
Mért nem egyforma a felnőtt s gyerek
mért nem élhet mindenki boldog életet.
Szeretetben, békében s nem
mocsokban és vérben.
Háború készül, mondják igazságos
de az ő könnyükkel, senki nem számol.
A nincstelenséggel, az éhezéssel,
a betegséggel.
Ki az ki jajszavuk meghallja?
Ki az ki vigaszt is küld számukra?
Nekik nem vigasz KENYÉR kell!
Gyümölcs és édesség
és csoki amit talán
soha sem láttak még.
S mi vajon mit teszünk?
Van amit tehetünk!
Hiszem, hogy rajtunk múlik
a világ sora, gyermekeinket
tanítsuk meg rája.
Hogy minden ember egyforma,
csak bőrük színe, vallásuk más
s talán a világuk mostoha.
De ne utasíts el semmi ismeretlent
fogadd el azt is ami számodra hihetetlen.
S akkor ha mind így teszünk,
a világ is szebbé válik nekünk.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.