barátság

Mintha új világba lépnék
Hol nincsen emberi érték
Hol minden mérték a pénz
Hol mindenki mindenkit néz
Nincs barátság, nincs szeretet
Félek a segítőkészség is elveszett
Csak néhány lélek kóvályog
És lelkük valami után sóvárog
A megértés, a féltés oly bizsergető érzés
Hisz cinkosod vagyok, míg titkodat megosztod
tanácsot nem adok, oly okos nem vagyok
de magamhoz ölellek, hogy erőt beléd így öntsek
figyelek minden szavadra, mi kedvedet megsúgja
figyelem tekinteted, oly jó szemezni veled
érzem érintésedet, megborzongatja érzékeimet
fogom kezed ami az ismeretlenbe vezet
hallgatom a lélegzetedet,
hallgatom a zenét, ami végig kíséri az estét
ütemre ringatózunk, vagy éppen sebesen forgunk
de biztonságban nálad a meghittség megtalálhat
ez a barátság alapja s ha  mind a két fél akarja
kívánságunkat, vágyunkat tovább már más hajtja!








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.