Álomkép

Sétálni hívlak az erdőbe,
Kézen fogva áhítatos csendbe,
hol csak a madárfütty szól fülünkbe
ott lehet gondolkodni,
az élet céljain filózni.
(mily csúnya szó ez, de ez kellett a rímhez)
érzed a tavasz illatát,
a friss szél sóhaját.
Sóhaj szakad  fel fáradt mellemből
s nincs semmi ami örömmel eltölt.
Nekem nincs senkim, s van aki attól szenved
idekint, hogy több is jutott Neki.
Valaki aki csak Rám vár
akinél örülök, ha fordul a zár.
akit repesve várok,
akivel megváltanám a világot.
Látod mennyi minden mi eszembe jut,
míg a fák között Veled bolyongok
de kezed egyre hidegebb
a szemed is rég elveszett
nem engem lát, nem is fog sosem,
csak én vagyok aki ezt képzelem.
Oly sok versem szól Rólad,
Rólad ki boldogságot hozhat!
te arctalan, hangtalan valaki
aki szívem szerelemmel töltheti ki.
lehetsz kicsi vagy óriás
lehetsz szőke vagy barna, vagy más
lehetsz öreg vagy fiatal hisz szívem csak Téged akar!
Téged ki törődsz velem! Ki ápolod árva lelkem!
Örülsz nekem! szeretsz is talán engem!
Rólam álmodsz, rám vársz most!
de te nem létezel!
S a homályba veszel!
már nem simogat a szél, már nem zizeg a falevél!
Már fázom! Már beborult!
életemre sötét alkony hullt!
Elvitted a napfényt, el a békét
Te hűtlen álomkép!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.