Tranzitok 1
I.
a vasútállomás nyirkos peronján álltam
barna kabátban
ott álltál mellettem
kezedben egy virágmintás
kendő
az este, mint ha asszony lenne
igazi asszony, összehajtogatta fejünk fölött az eget
minden olyan szürke lett…
csak téged láttalak
azon az éjszakán
hallod, most is milyen magányos vagyok
hallod, hogy ver a szívem…érted…
azóta is kattog, össze-vissza
össze-vissza csapdos azóta is
II.
meleg nyár van
és még is, minden olyan hideg
bennem lobban egy gyertya
bennem lobban egy gyertya
és a forró viasz
végigfolyik az asztalon
figyelem
milyen magányos
és alig bír leérni a földig
szegény vagyok
III.
amit most írtam nem vers
csak egy magányos ember panasza
egy igazán magányos emberé…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-10-27 21:26:58
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-27 21:26:58
