Vasárnapi vihar

Verítékes vasárnap, vágott fű szagú délután.
Egy nagy fekete felhő vészjóslóan közeleg.
Szelíd bárányfelhőket kerget, táplálkozik,
Bekeríti őket, farkas módjára falja mind.
A fénykoszorús napot is akarja,
a fogát feni rá, nagy falat, de támadja.
Eső illatú a puskapor, és csatájuk mezeje.
De nem tétlenkedik a nap, erejét latba vetve,
Harcba száll ezer fény pálcáival verekedve.
Millió csóvája sem hatol át a fekete testen,
csak melegével tolja, nyomja dörgedezve.
Majd a fekete sereg feladja, hull a könnye,
Bosszúját, mérgét lecsapja a vétlen földre.
A büszke győztes, gőggel ragyogva nem tétlenkedik,
a vesztes sereg könnyeit, egytől-egyig összeszedi.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-31 01:34:28
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-31 01:34:28