Valami

Valami van.
Valami van fejben és hajban.
Tejben és vajban.
Ott a kukában, s szemétben.
Hűtőben és éjjeli edényben.

Szar van, szar van mindenhol!
Szar az élet, kész pokol!
Nem veszed észre te sem?
Nem kell kutatnom,
Nem kell keresnem!

Ott van mindenhol!
Szar a munka, szar a ház,
Szar az asszony, autó.
Szar a gyerek szar a szar is!
Nem késlekedhetek.
Elő baltát, fejszét,
Konyhakést!
Fűrészt.
Fűrészt.
Fűrészt.

Túl sok a szar, szabadulnom kell tőle.
Feleségem, majd gyermekem.
Kutyám, anyám és az anyósom.
Én is szar vagyok, egy nagy kupac.
Kupac, az vicces szó.

Ez a pillanat, mely visszaránt.

Nappali és sör.
A sört szeretem.
Jobb talán, mint a feleségem.
Foci megy, nézem.

A gyerek üvölt, játszik.
Az asszony főz, a kutya ugat.
Anyám varr, az anyós meg…
Ő is ugat.

Reklám megy, menjünk az Obiba.
Lehet kapni fűrészt.
Miért is érdekel ez annyira?
Elfogyott a söröm.
Az üveget leteszem.
Le az asztalra.
Újat bontok.

Mihez kell a fűrész?
Kifogyott, megint bontok.
Fáradt vagyok, mert szar a munkám.
Sokat dolgozok.

Ezért van értelme?
A gyerek üvölt, kutyám, anyósom ugat.
Anyám varr, pedig már nem lát csak alig.
Feleségem kotyvaszt, mer’ az nem főzés, amit
Elém rak minden nap.

Még egy üveg.
A sör elfogyott.
Nem kell több,
Már így is tisztán látok.
Látom az összes szart megint,
Látom, hogy szar minden.
Elég!

Kés, villa, olló,
Most az én kezembe való!
Találok egy kis darab szart.
Torkát vágom, vérzik.
A fiam az.
Félholtan vonagló teste
Mámoros adrenalin lökettel telíti agyam.
Tovább, tovább az idő sürget!
Másik szoba, a két kézben tű és cérna.
Villan a kés, szakad a hús.
Tűt fűzök a cérnába.
Át más szobába,
Ugat most is az anyós.
Hejj a pajtás de harapós!
Varrom be száját vastag cérnával,
Szemeit kivájom a mokkáskanállal.
Konyha.
Most is főz pedig nem tud.
Elvágom inait, fejtem bőrét.
Élve főzöm kopasz főjét.
Sokkot kap, vagy megfullad,
Darabolás előtt vele hálok.
A karjaiból levest csinálok.

Eszek.
Finom a leves.

Magam nézem a tükörben.
Olyan érzés önt el, mit még nem éreztem.
Boldog vagyok, végre élek.
Kopogás az ajtón, majd bakancsok kopognak a házban.
Villanás és dörrenés, a földre rogyok.

Boldog voltam, ha csak egy fél percre is.
Talán nem hiába holtam.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-08 03:31:49
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-08 11:59:42