Új év...

Mintha az ezredik lenne…
Kristálygömb-emlékek fakuló gyöngye
Sorjázik láncként a lapuló ködbe
Szárnyszegetten bicsaklik a csönd
Halvány, súlyos tenyerembe

Valami ?si t?z lobog…
Porladó alkonyon villanó csillagot
Ír fel az égre, a halkuló kékre
S térdel a fényben a hold
Ki nyugtalan álmaim vándora volt

Hisz miattam fáradt
Vitte a rátestált remény-imákat
S szél-szaván borzolt tükreimbe
Magamat mutatta csupaszon-p?rén
Tán nézett is énrám fél-szenderegve

Most új id? készül
Ismer?s íz? érzést küld részül
- mintha vas csikorogna…
Más rendre virrad a hajnal
S a rozsdás, a régi mind kimaradna

Köszöntni kéne…
S a pezsg?t vedelni az ezredik évre
Hisz a törvény a hatalom titka
Vagy a megmaradásé…
Hogy a múltat gondolom vissza

Védtelen lettem
Új hitet kérni nincs jogom se kedvem
Áruló vágyaim engedem szabadon
Mintha a semmi találna árván…
A halál átfolyik újra a falakon…





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.