Kötve és eloldva

átolvastam a verseimet, magyarul írtam-e, anyanyelvvel, vagy a psziché mélyével?
látom, pillanataimat a megírhatatlanság táplálja, s ami történt, amúgy sem szorul írásos bizonyításra.
azt, hogy egy titkos nyári napba kódolt a hegeli szintézis, már nem én írom át,
hanem a visszfény, lény-lényeg-lényegtelen változatra.
szívem tüneményéig és emlékéhez így emelem most a papírkosarat, tele indiszkrét verssel, megbillentem,
s a fecnik a szélben oly könnyen lebegnek,
mint az érzés boldog elemei a szívemben.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-13 07:57:17
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-13 10:10:51