Miért félnénk...

" De Ő így szólt hozzájuk:
                 Mit féltek kicsinyhitűek?"
                                     (Mt.8.26.)


Miért félnénk, minden egyes könny öröm
és angyali mosoly mindeni sóhaj.
Keringünk a Naparcú fénykörökön
hogy sebeinket behintsük sóval.

Önpusztító sors ez, torzzá formáljuk
mi kecses, a szépet rúttá festjük
és a gazt, mint az Istent, úgy imádjuk.
Gyűlöljük a jót, hogy szelet vessünk.

Hazug és kifordított lett a világ.
Miért félnénk? Megvakított, aki lát,
beleborzongunk, vajon mi jöhet még.

Kishitűség, rontótűz, vagy kényszerek,
hogy megtagadjuk azt, aki még szeret.
Vagy éljünk gyáván, mintha nem is lennénk.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-17 15:05:18
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-19 10:43:55