Nem kérdezek semmit

Nem kérdezek semmit,-mit is mondhatnál-,
szavaid gyolcsból szőtt foszló álca,
ellobbant tarlótűz hamva a nyár.
Avarba hullt álmaink románca.

A kérdéseket se magyarázom,
önző vagyok, hogy boldogabbnak láss
akkor is magadnál, ha megalázol,
mint szemérmes koldust a hallgatás.

Amit elvettél, azt add előbb vissza.
Mélybe zuhantam, mint a kőszikla,
kapaszkodnék beléd, de -mindhiába-.

Nem kérdezek semmit, hogy visszakérdezz,
elsiratlak mielőtt visszatérhetsz
hozzám társnak. A társtalanságba.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-14 16:16:55
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-27 15:15:38