Kora reggeli gondolatok

Hajnal van, szunnyad még a város,
de én ébren vagyok és várok.
Több ezer ember még csak most kel fel,
de én már utazok a vesztembe.

Sötét az ég, ám a csillagok beragyogják,
mint megannyi szentjánosbogár.
A hold udvart fog magának
s a vonat kattogása elveszik a félhomályba.
Az ég bíbor vörössé vált,
és megtörte az álmok otthonát.

Éjszakából nappal lészen
Így megy ez minden éjjel.
Távolságok, messzeségek eltűnnek
és tova vésznek.
Álmokból lett valóságok
képzeletünk elvarázsol.

Elveszünk és megleszünk.
Feltűnünk és eltűnünk.
Álmodunk vagy létezünk?
Itt vagyunk, de nem leszünk.

Hova tartunk?
Nem tudom.
Mi az élet?
Nem tudom.
Tudatlanok otthona a világ.
Ez egy sorba taszít minden hibát.
Tökéletlen minden ember
s a tökéletest keresi egyre.
Elkeverednek a rengetegbe,
Köd fedte fellegekben.

Nekem jó így ahogy vagyok.
Megkeresem azt is, amit nem tudhatok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-24 15:25:01
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-24 15:25:01