Most
Most egy halvány őszi csendre vágyom
Tekingető szivárványon
Hold alakú éji görbén
Fent lennék, és összetörném
A csendet csorbítanám mélyen
Hogy ki alatta van, sose féljen
S ki felette áll
Mindig várjon
Hold alakú szivárványon.
Most, hogy így van, és nincsen semmi
Se éj, se nap
Vagy csak ennyi
Mi akarja, hogy olyan legyen
Mint a görbe és a szemem
Mi csillogó hold
És szomorú folt
Mi most ilyen
De akkor más volt.
Most egy téli estét nézek
A meggyfa gallyak hófehérek
S a semmik is olyan árvák
Mint az őszi szivárványfák
És a hideg ölbe veszi
Ki didereg és megöleli
És csókot ad, de boldog csókot
Apró fát vág, tűzbe oltott
Meleg fényű lángos álmot
Szétszórja, hogy meg találd ott.
Hol én vagyok, de nincsen semmi
Kis szívem is csak egy fecni
S nem is ül fent, azaz ágon
Csak nagyon mélyen.
Hold alakú szivárványon.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-10-11 20:21:53
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-11 20:21:53
