Üres vagyok

Üres vagyok, egy facsart citrom.
Héj vagyok csak.
Nincs se vérem, se húsom.
Eltelt már majdnem egy hónap,
Azóta a nap óta.
Az emlékeim is holtak,
Mondhatni: megszűntek.
Vagy talán nem is voltak.

Hogyan is kezdjem el neked?
Mert úgy érzem,
Hogy valahogy te nem érted.

Bolondos idő volt.
A tavasz bennem is tombolt.
Rátaláltam a másik részemre,
S láttam, sugárzón ragyogott a szeme.
Az érzések elevenek voltak bennem akkor,
De napról-napra közelített már az aggkor.

Április hatodik napján jöttél.
A szerelmünk olyan erős volt,
Mint egy vastag acélkötél.

Csak dúlt bennünk az érzelem-vihar.
Nem törődtünk a Semmi viszontagságaival.
Bevallom, melletted az is semmi,
Ami másnak a Létet jelenti.

Vagyis csak volt,
Bár lelkem nem holt.
Közel vagy hozzám.
És mégis távol.

És bár a kötél nem szakadt el,
A hajó már messze.
Még látszik a partról,
De a tengerbe,
Egyre beljebb hatol.

Még ma is elkap a fájdalom.
Ha ajkad csókért ajkamra kívánom.
Nélküled nem jön az álom és nincs semmi.
Megmondom, téged nem pótol senki.

Szerettelek, szeretlek és szeretni foglak,
De nem bánom, hogy bedőltem a dolognak.
Ha rólad lenne szó, bedőlnék még ezerszer.
Meg százszor.
Csókollak szeretettel párom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-18 00:21:41
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-18 00:21:41