Aszkéta szerelem
Almamag maradok, a búvár erosz had
Dagadjon, mégsem kapja meg az első
Mozdulat tűfokát!
*
A mi karunk mozdulatlan, akár egy kerubszárny,
Akár egy kárhozott.
*
Vigasztaló szava lehanyatlik, mint eltépett olvasó,
Vigyázz el ne ess!
Gesztusaidba költözök, így üzenek prófétát veled,
*
Idő több, vagy szélesebb sávon, inkább át,
nézd, az ima ott függ egy térdkalácson!
*
A húson minden harapás látszik,
De ki számolja, mit rajtad ejt az
Ezerszájú konok?
Ültetted magadnak, tisztán, mint
egy műtőasztal, és liliom szökött szádból,
hallom befedi az eget!
*
Szakálladba takaródzom, félek,
már engem is úgy gyűlöl, mint egy papot!
*
Fényt forognak agancsos fák ott a hegyen,
jaj, szédült bujdosásod csupa erosz és bóbita,
Hova mondjam, bálvány vagy, süket és jeltelen,
És a száraz déli verőben összébb szikkad
Minden csont, velő, míg az árnyék fél
Glóbusz-naggyá apad, na akkor ágál
Rost, enzim és test-való minden bája
És nincs föltámadás,
Mintha szárnyakat eresztene a szoba,
Emelne magasba, egymást így sose néztük,
Csak kegyetlenül egy irányba,
virrasztva várva az érkezőt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-08-30 12:10:28
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-30 12:10:28
