Hallgatok

Fenn lebeg az égen egy felhő.
Eső potyog belőle.
Mint egy fellógatott úszómedence,
Aminek lyukas a feneke.
Hallgatok, nézem az esőt.
Várom, de nem jön.
Mármint, nem a víz.
Valami más.
De hova tűnt és mi tűnt el?
Mit várok itt az esőben?
Nem tudom, talán csak állok.
Talán nem is állok, csak létezek.
Eszembe jut a macskám, meg minden.
Várok és gondolkodok minden szinten.
Holnap is úgy kel fel a nap, ahogy ma?
Vagy máshogyan?
Reményt hozva és lehetőséget ígérve?
Vagy halállal és rettegéssel?
Mély fájdalommal, megvetéssel?
Eljön egyáltalán?
És ha nem, mit teszünk?
Megkérdezzük: „Hová lettél komám?”
Lesz-e benzin holnap?
Vagy igen vagy nem.
És ha nem, kit érdekel?
Az esőben nincs benzin.
Ott csak víz van,
Itt meg még az sincsen.
Nincs ma és nincs holnap.
Csak végtelenség van és semmi.
És mindez egy helyen,
Egy esőfelhőben, benn a fejben.
De kié ez a fej?
Kinek a rothadt elméjéből származhat
Ilyen rettenetes gondolat?
Miféle beteg elme
gyümölcsei ezek a sorok?
Az enyém? A tiéd?Mindenkié?
Nem barátom, senkié.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-29 12:51:46
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-29 12:51:46