Menetelve...
Mentünk és meneteltünk,
hegyre fel, hegyről le.
hol előre, hol hátra
az út végét még ma sem látva.
Voltunk kicsik, majd lettünk nagyok,
váltottunk ágyat, ahogy álmot,
a hajnal egybeforrt az éjjel,
ahogy álmunk is a fekete földdel.
Reményeink az égből.
leestek arccal a földre,
ahogy állunk is, a jelen időre.
És csak mentünk,
meneteltünk, a hosszú út
vastag porában.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-08-25 08:03:25
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-25 19:14:06
