Alkonyat
Ha a nap vörös korongja a földet eléri,
Útjára sóhajok ezre kíséri.
Királyok álma aranyát csodálja,
Koldusok vágya melegét kívánja.
Alkonyi csendben suhanó léptek,
Bársonyos hangon súgják a szélnek:
"Sietek hozzád, míg tart ez az élet,
Meglátod egyszer elérlek téged!"
Lepihen a nap hegy mögött, fa tövében,
Csendesül fénye tengernek mélyében.
Folytatja útját, de nekünk nincs tovább,
El is tűnt már, kívánva: Jó éjszakát!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-08-24 15:44:07
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-24 15:58:28
