Boldogság
Az óriás úgy lépi át az Időt és az óceánt,
Az alatt egy emberélet csordul le a Kor falán.
A törpe tipeg, s tán sohasem látja meg a Kánaánt,
De megszépítik életét az útján nyíló kis csodák.
Az ember siet, de ő sem tudja boldogság rá merre vár,
Mire úgy gondolja: megtalálta, ideje már rég lejárt.
Így hát ne rohanj, mert nem tudhatod, mily kikötő vár reád;
S végy magadhoz minden szépet, mit eléd tár a nagy világ.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-08-23 08:46:42
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-23 08:46:42
