Nyáréji titok

Csillagokkal borított nyári ég,
Augusztusi éjszakán szikrázol-e még?
Ég aljára hulló csillagaid,
Teljesülni fognak még kívánságaid.

A csillagok már leáldozóban,
A hajnal fénylő fényt bont az éjszakában.
Új idők jönnek, a letűnt korok
Elmúltak már, vége, a Föld tovább forog.

A világ sorsa a mulandóság,
Elégeti a Nap, süt rá a forróság.
Csak ami örök, az marad meg már,
A többit elsodorja a pusztító ár.

Tudsz-e olyat, ami véget nem ér?
Ami csendben áramlik, mint a kezdő ér,
Ami patakká növi ki magát,
Majd folyóként folytatja úttörő útját?

Tudsz- e olyat, ami erősen áll,
Mint egy vár, és nem rabolja el a halál?
Estefelé, előttem az égbolt,
Csak nézek, ilyen szép fénylő ég már rég volt.

A sok csillag, mint fönti csengettyűk,
Vagy mint a zengő zongorán a billentyűk,
Szép, halk hangját hallottam az égből,
Angyali üzenet volt ez a végzetről.

Fülembe súgta titkos dallamát,
Felemelte lelkemnek alvó világát,
Egy a lényeg: Szeretet! Csak szeress!
Kérlek, Uram, az utam végéig vezess!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.