Madáretetés

Sietek, sietek, mert sok dolgom van,
Mégis megállok, mert az ablakomban
Egyszerre száz kiáltás, faág roppan,
Madarak csicseregnek, szépen sorban.

Mi van itt, mit akartok? Mi kell nektek?
És látom, mind nagyon éhesek lettek,
Mert a madarak is jól emlékeznek,
Hogy tavaly etetőből szemezgettek.

Reménykedve jött ide a sok veréb,
Rigó, szarka, gerlepár van itt elég!
Vörösbegy száll csendben az ablak elé,
Tengelic és cinege repül mellé.

Mennyi szárnysuhogás! Mi ez a gyűlés?
Ilyen korán érkezett a lehűlés?
És máris válaszolnak, csak egy kérés:
"Már véget ért a nyári gyümölcsérés,

Kimerültek vagyunk, és nincs mit enni,
Így hát egy kis magot szeretnénk kérni!"
Jól van. A sok dolgomat elfeledtem,
A madáretetőt csendben kitettem.

Mikor a mag már ott volt, lett nagy öröm!
Az ablakomból nézem, gyönyörködöm.
Már más is nyúlt a madáreleséghez,
Kedvet kapott a madáretetéshez.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.