Hadd legyek galamb!

Pihent agyam túlterheltsége,
Akár a szembelévő padé.
Belenéztem egy ablaktükörbe,
Arcom, akár egy koszos falé.
Előttem galambok tipegnek,
De jó nekik, semmi dolguk!
S csendesen tűnődöm rajtuk:
Hogy nem kaptak még ezek agyrázkódást?
Hiszen a fejük, ahogy lépnek,
Csupa előre s hátra mozgás.
S nem is néznek oldalra,
Csak, ha már mennek is utána.
Milyen primitív állat, nemde?
Hát akkor kérdezem én:
Mire jó az okosság?
A galambnak semmi dolga,
De az embernek, ha az élet egy fa,
Akkor minden gond rajta
Egy ág.
Jó ágas-bogas fa az enyém!
S hiába is jó az elmém,
Megoldani mindent nem lehet.
Óh, hadd legyek galamb! Kérem Istenemet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.