Sikít szoknyádon a szakadás,
a tv-ben unalmas, rút adás.
A tüll is csak halkan tűr,
míg valaki rajta ül.
Képernyő fénye villog arcodon,
hagyod, hogy faladra karcoljon.
Ahogy púposan jár a szobákban,
padló nyikorog a homályban.
Lámpákba bújnak a fények,
látványt nyújtva az éjnek.
A csndben cérna reccsenés
és felnyílik egy apró rés.
