Rab vagyok...

Rab lettem, szolga-király…
A sorsot szolgálom, nem az életet.
A jelenben élek, a múltnak égve,
Kitéve jövőnek-jelennek.
Sors szeszélye nem játszat,
csak játszik velem.
Gyertyalángnyi piciny élet,
elfújják,s nem látják sohasem.
Elmenekül egy szépbe-másba,
Kegyetlenektől angyalok közé,
S ha olykor valaki bántja,
Ő csak mosolyog,
s könnyeit elfújja a szél.
Bánat szívét már nem öleli,
lelke szabad, teste foszlik.
Ahogy valamikor idejött a földre,
egyszer csak észrevétlenül elmúlik.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.