Túlmesélt élet

Életem egy túlmesélt álom volt,
amíg nem jött egy szebb holnap.
Jöttél te, s beloptad szívembe a szépet,
Beloptad a legkedvesebb mesét,
Melyet csak az ismer végig,
aki játszotta már minden szerepét.
Hittem, hogy más lesz minden,
te leszel a Jó, s a más,
de a sors azt gondolta, ez nem lehet örök,
nem lehet vágy.
Csak kósza érzelem, finom játék,
Kicsi szívem szépségeinek tára.
Érzelmeim másnak láttak:
Kedvesnek, jónak, szépnek.
De minden, amit gondoltam, messze szállt,
Mikor mellém léptél;
s én szavaidat hallva belehaltam;
belehaltam, hogy álmaimat megint széttépte a valóság.
Fájt a szívem, de sírni csak elbújva mertem.
Féltem, ha valaki látja bánatom,
Rám szól, feddőn:
„Sosem tanulsz kicsilány!”






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.