Ülök a Holdon
Ülök a Holdon, lábam az éjbe lóg.
(Gondolkozom)
Itt minden könnyebb.
Nincs határ,
hiszen a csillagos ég rég alattam maradt.
Szabad lehetek, nem bánthat senki,
egyedül,
hűvösen gondolkozhatom.
Hol járhat most a boldogság?
Angyal képében bűvöl, vagy
ördögöt játszva ejt rabul?
Nem tudom.
Gondolataim a ködbe vesznek,
ahogy jönnek, úgy is mennek,
s én nem bánkódom.
Nézem, ahogy forog a Föld,
változik is talán, de nem érdekel.
Csak ülök csendben...
fejemet hátra hajtom, s mosolygok.
Lábaim ide-oda járnak, futnának,
de nem hagyom.
Várok.
Talán lesz hová mennem,
s akkor felkelek, indulok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
