Megért valaki?
Szemem a sötétséget kutatja,
de nem talál semmit,
ami elragadná... akárcsak egy percre is.
A redőny rései között fény szűrődik be.
Szemeimet tágra zártnak érzem:
Nézek, de nem látok.
Gondolataim messze járnak,
talán vissza sem tér a lelkem.
Régen nálad maradt, csak a szívem fáj,
a maró üresség emlékeztet: élnem kell.
Ha máshogy nem, hát magammal.
Ki ért meg engem?
Ki hiszi el, hogy ez is tud fájni?
A hiányod,
amely voltaképpen nem is létezik,
hiszen itt fekszel mellettem,
s én hirtelen felülök,
arcodat nézem.
Nem érzek semmit.
Lelkem elveszett.
Felkelek,
kilépek az ajtón.
Nem leszek többé érted.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
