A szeretet meséje

Ahogy szétnézek a világba, mindenhol azt látom,
hogy az igazi szeretet néma:
nem szól, nem kér, nem tolakszik.
VAN.
Követelni nem lehet,
mert nem szül mást, csak hazugságot.
Vágyni szabad rá, mert szép álmokat ébreszt,
de a kijózanodás fájó.
A szeretet két ember között nem más,
mint hogy minden kérés nélkül
lesznek egymás szívéhez, titkaihoz közel.
Tükrök egymásnak,
melyben mindenki felfedezheti:
ÖNMAGÁT.
Az ember csak a szeretet által lehet jó,
csak vele lehet teljes.
Aki szeret, az tudja, hogy ha rosszat tesz is,
valaki megbocsátja neki.
Valaki mindig ott áll mellette,
hogy visszahúzza,
vagy elengedje, ha kell.
Egyszerűen tudja, hogy mikor szabad szólni,
s mikor van, hogy hallgatni többet ér minden szónál.
A szeretet nem mondhatjuk el,
de minden ölelésünkben odaadhatjuk.
Hazudni azt nem szabad,
nem lehet,
mert nem a másik vesztesége lesz az igazság,
hanem a miénk.
Csak a szív tudja igazán, mit, miért teszünk,
kiben mit látunk, s kiben mit érzünk.
A szeretet nem bánthat, hiszen olyan ajándék,
melyet mindig féltve kell várni,
óvatosan érinteni, érezni azt.
Egyszerűen csak élni a megajándékozottsággal,
nem kérdezve: miért kaptuk?
Elfogadni, s átadni, szeretve lenni,
s egyszerűen, szépen szeretni.
Ettől gyönyörű a szó: ÉLET.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.