Elõre

Sorakozó!
Kisdobosok - Előre!
Imádság és játék helyett - Előre!
Ezentúl mindig előre - Előre!
Örömet varázsoltak a szavak.
Mindenkinek kijárt egy tagsági könyv, egy nyakkendő.
Értékük ma is kísért szemekben és tettekben:
kötelesség jogszerű egyenruháján
rangjelzés, kitüntetés a múlt.
Elvétve sincs viseltes, gyűrött, koszos,
netalán szakadt vagy foltos - miről beszélnénk,
mivel nyugtatnánk másokat.
Igazodj!
Aki itt van, nem azért van itt, mert itt lehet!
Ki élcsapatot képvisel, az sem jobbra,
sem balra nem lóghat ki.
Takarnia kell!

Jelszó, a jól bevált, régi - Előre!
Menekülés előre!
Munkahellyé zsugorodnak üzemek,
hibák feltárására gazdát cserélnek
egykori kitüntetések. Hogy megtudjuk,
milyen kötelezettség a jog - hallgatunk önmagunkról,
kijárjuk mások kötelességét.
Vigyázz!
Húzzátok ki magatokat...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.