Ott lakom…….

benned, az álmos tekintetedben,
a fáradtan öledbe hulló kezeid közt,
elnyelt szavaidban, a felitatott,
könnyeidben. Ott élek minden,
sóhajodban, az idő szürkére festette
álmaidban, kicsi kapilláris ereidben,
csöndemből csöndedbe bújva.
Ott vagyok nálad…

Amikor a hold váltja fel az elfáradt,
napot és, a csillagok lusta csorgásában,
hozzád rejtőzöm. Nem látsz, de én akkor is,
ott vagyok, függönyöd szépre szedett,
redői között, ablaküvegeden elosonó,
árnyakkal érkezve beléd lopom magam.
Ott vagyok halk zöngéidben, az imákra,
formált szádban, a tollvonások kesze- kusza,
vonásaiban, gyermeked hinta lovának
sörényében.
Ott vagyok nálad…

Kínjaid üvöltéssé ostorozott fájdalmában,
részeg ember agyon ivott poharában,
kertedben a bokor alatti kis kavicsokban.
Ligetek tarka varázsában, aranyhaladnak,
eledelként, bogarak bábjai mellet is én
ott vagyok. Még ha nem is látsz engem,
de ott vagyok, az összekuporodott percekben,
a falakon éket verő résekben…
Ott vagyok én…
Ott lakom én…..
Nálad…

2009-02-01







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.