A Bessenyei-múzeumban

Szép szál testőr. Csizmád koppját a Burgban
Elnyomta lakájcipők halk csosszanása.
S bár később megbántad, akkor azt hihetted,
Hogy egy misét megérne Bécs varázsa.

Gondolkodni nem a Sorbonne tanított,
Sem tragédiát írni Padova.
Nem lettél Schönbrunnban ollónyeste díszfa,
Alattad nem hűsölt szép dámák sora,

Itt szabadon nőtt lombod a magasba,
Gyökered a Sárrét sarába mélyedt,
S árnyékodban – Krisztus szavára Lázár –
Egy ország kezdett ébredni, a néped.

Sokakat megölt itt a nád, a víz.
Te mocsári tölgy lettél, szép csoda.
A magány nevelt, s a tudomány és a művészet
Kádár dűlője, gyepsora.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.