Összeegyeztethetetlen

napraforgós táblában
húsevő virág
nem tudsz rólam semmit
egzotikus lény vagyok
terrárium-világodban
egymásra vetült mosolyunkban
pillanatnyi párhuzam fényjátéka
aztán holtidő
üresjáratok
szobádban ülsz
ágyamon fekszem
szavak kopognak az ablakon
falunkra kérdőjeleket rajzol
az éj árnykeze
poharadba öntöd
tegnapi könnyeim
felitatom asztalomról
kiloccsant keserűséged
más-nap szivárog be
idegen csillagaink alá
halványuló-élesedő vágyaink
új tánchoz öltöznek
tükörképed hátat fordít
- nekem
csempéden összeolvad
vízpermet alakom
már nem nézek az égre
reményszikrás szemmel
hisz nincs olyan együttállás
amely a te-t és az én-t
mi-vé egyesíthetné







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.