Magyar birka balladája


Csak fű legyen, és elég víz!
Bepiszkítva? Az se baj!
Pállott szájamban az íz,
százhatvan éve nem zavar…?

Jobb a lónak, nincsen szarva,
s rőt sörénye korona,
nem ölik meg készakarva,
sorsa mégis mostoha.

Bár itala sokkal tisztább,
s becézik, ha jól szalad,
én maradok birka inkább
büdös vagyok, de szabad!

Mert szabad vagyok, azt hiszem..?
E zöld mező az otthonom.
Kutyák. Őrzik életem…?
Mért ugatnak? Nem tudom.

Csak fű legyen, és némi víz!
A sovány magyar falathoz.
Gazdáimból van vagy tíz,
aki rajtam alkudoz’!

A farkasoktól félek én,
Mert a szarvam nem hegyes
Hogyha csendben tűrök én,
lehet, hogy majd mást keres!

Mikor holnap kél a nap,
s én birkamódra bégetek,
bundámtól megfosztanak,
…hát bámulom a kék eget!

Ha bárányom elviszed,
megsiratom hangosan.
De én mindent elhiszek,
ha kell, magam' is megadom.

Csak víz legyen!… a zöld füvön
Mert a vértől félek én.
Maradjon a kő kövön!
Csak nyugalmat kérek én.

Elvették a házamat,
bárányomat levágták!
Nem engednek távolabb,
vizemet is megitták.

De még ott a zöld füvem!
Bár ki tudja... még enyém?
Kölcsön kapott életem
Mondd meg Isten!- ennyit ér?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.