Bizalom nélkül...

Ha már a bizalom is eltűnt életünkből,
Képtelenné válunk szeretni,
Egy érzés,mely mindenből kihozza a legjobbat
Eltűnik,
Az élet feleslegessé válik,Körülötted oly sok dolog,
S mégsem vagy boldog,
Mert megölték a csalók,
Mely az utolsó, az utolsó a háború végén,
S vesztesként térsz nyugodalomra.
Fájdalom,a semmi kínoz,
Vért,s halált hoz,
Érzéketlen állattá válsz,Boldogságra vágysz,
De mind hiába..

Hiába erőlködsz,hiába szeretnél,
Érzések nélkül állattá lettél,
S halhatatlan vágyad halandó ésszel
Fel nem foghatóan továbbra is benned él.
De már képtelen leszel rá,s félni fogsz.

Félni a fájdalomtól,mely újra előjő,
Félni az élettelen életedtől,
S ez lesz az egy,mely mégis életben fog tartani:
A bárokban este,mikor bambulsz kifele,
Várva hátha jő valaki,ki még képes visszahozni,
Odaadni neked mindent,
De mindenki idegen,s te egyedül vagy.
Érzések nélkül várva az érzésekre,
S kapva egy érzéketlen állatot,
Ki még messzebb repít céljaidtól,
De egy időre gondolataidtól,
S ez feldob.

Hát menj,játsz egy kört,
Élvezd rövid ideig,
Utána mássz vissza,
Ne válj azzá,mivé nem akarsz,
Inkább éld továbbra is halhatatlan érzéstelenséged...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.