Álmatlanság

Mint a szobába betévedt madár,
Csapkod vadul, míg lehull összetörve,
Vagy mint ketrecbe zárt ragadozó kering
A ketrecében rést lesve, körbe-körbe,
Úgy vergődöm az éjszaka fakírágyán.
Percszögeket ver bele minden óra,
S mint leprást az ép, úgy kerülget az álom,
Pedig mily régen tértem nyugovóra.

Hozd már végre álompárnádat,
És sződd belé, hogy elaludjak, Éjjel,
A kéj utáni félálom bágyadtságát,
Sötét, meleg fülkékből télen
Vasúti sínek egyhangú kattogását,
Autóbuszok hintázó bölcsőjéből
Motorok monoton mormolását.
Tedd már, hogy elaludjak végre, végre,
S ne a szesz ejtsen bódult kábulatba,
Vagy a fehér tabletták mérge...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.