MAKACSSÁG

A hallgatás szentsége jó ideje köztünk lebegett már,
s oly érintetlen volt, mint hívő embernek a Szentháromság.
S hétről-hétre minden lopott mosoly, melyet egymásnak áldoztunk a
titkok oltárán,
csak erősítette ezt a falat,
s leomlani nem engedte a makacsság.
De most megfordítottad a néma szavak vontatott útját,
mondd!, merre folytatjuk tovább a magunk keresztesháborúját?
A győzelem most az enyém, megszólítottál,
s ajkaink egymásra lehellve rebeghetnének szentséges imát…





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.