CSAK TE…
Szeretni? Ugyan! Ugyan
Csókok üres halmaza,
érintések a kéjért hadakozva
S ahogy esik szádon a léha szó:
így, még, és: de jó!
S míg testtel testet üldözöl bennem
hitehagyva zihálod:
A lelked, igen, az kell nekem!
S más nem, csak te, csak te!
De a városon is áthallatszó fájdalommal
súgod egy másik fülbe:
Szívemen más nem hegdülhet!
Ó, igen, csak te, csak te!
S új hajnalra érve megint megbocsátok,
lesütött szemmel rád találok.
S szeretni próbálom, ami megmaradt.
Hmm
napról napra fájóbb az áldozat
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
