Maimonidész (meg én)

„…ne szorongass, hisz …ismeritek …lelkét,
...jövevények voltatok Egyiptom országában.”
(Exodus 23:9)

megszabadítom szívem
minden más gondolattól

és magamra úgy tekintek
mintha jelenlétében állanék

mielőtt imádkozásba mélyedek
félre kell fordulnom kissé

azután csendesen
áhítatba hozom magam

és érzés nélkül imádkozom
nem mintha súlyos terhet hordoznék

pedig súlyos terhet hordozok
de így írja elő régi szokásunk

bár azt sem tudom
hogyan kell imádkozni

a pillanatban lelkem
segélyül hívja Őt

könyörgöm Neki minden
rejtett dolgok tudójának

hogy hallja meg
csendes kiáltásomat

gyertyaláng öltöztet
kormos tűzruhába

s szabadítja fel a rejtett
szentséget bennem

megidézi a  fényt Szeméből
és egyesíti tekintetünket

ima után csendben ülök egy kicsit
vagy állok mielőtt elmegyek

olykor keresztet is vetek
vagy azt mondom shalom

elmegy Ő is néha hallom
majd távozom vagy alszom






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.