Téli alvadás
Téli alvadás
Szemben ült velem Január
a tél kocsmájában,
a falu füstjére könyökölt.
Éhes volt.
Mínusz húsz fokos fogával
beleharapott a kásás hóba.
Mert fázott,
ködbe burkolta
didergő jégcsap lelkét.
Riadt rigó lába alatt zúz
pergett a fa tenyeréről,
mint száraz süteményről a kókusz.
Még vöröslő szemmel
visszanézett az alkonyat,
rávigyorogva a szelet álmodó tájra.
A sötét elővette
belső zsebéből
az első fénylő csillagot.
Feltűzte büszkén
az Ég sötétkék
Holdgombos zakójára.
A kályhában pihenni tért
az összeomló zsarátnok.
Már csak agyam alfa
suttogását hallom
egy asztráltest szájából.
Aludni talán…..
Meghalni talán….
Felébredni talán….
Talán???
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
