Téli alvadás



                      Téli alvadás


Szemben ült velem Január
a tél kocsmájában,
a falu füstjére könyökölt.

Éhes volt.
Mínusz húsz fokos fogával
beleharapott a kásás hóba.

Mert fázott,
ködbe burkolta
didergő jégcsap lelkét.

Riadt rigó lába alatt zúz
pergett a fa tenyeréről,
mint száraz süteményről a kókusz.

Még vöröslő szemmel
visszanézett az alkonyat,
rávigyorogva a szelet álmodó tájra.

A sötét elővette
belső zsebéből
az első fénylő csillagot.

Feltűzte büszkén
az Ég sötétkék
Holdgombos zakójára.

A kályhában pihenni tért
az összeomló zsarátnok.
Már csak agyam alfa
suttogását hallom
egy asztráltest szájából.

Aludni talán…..
Meghalni talán….
Felébredni talán….
Talán???






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.