A jó lap: Igazság

mozdíthatatlan kőoszlopok között
aranyfüstnél áttetszőbb selyem
lebeg a trón mögött sejtetve eltakart
beláthatatlan sorakozó nyitott

tereket mint egymással szembeni
tükrökben végtelen ismétlés megbénít
nem enged a Királynő
felállni és mögé tekinteni

hogy is lehetne pedig ő lenne
nekem az Igazság
ki rám tekint
kardjával ha engedem megint

érdemem szavaim szerint
majd eltűnik lehelletem
a selymet elfújva
hol vagyok

újabb oszlopok közt mélyebb
terekben új trón előtt
megint selymek
és kövek között

fejtsem meg szavai mérlegét
majd megint jog szerint
rám bízza lelkemet
hisz nekem elengedi

mert egyenesen
a kőoszlopok között
akut selyemsebekkel
életre sebzetten jöttem neki






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.