A jó lap: Igazság
mozdíthatatlan kőoszlopok között
aranyfüstnél áttetszőbb selyem
lebeg a trón mögött sejtetve eltakart
beláthatatlan sorakozó nyitott
tereket mint egymással szembeni
tükrökben végtelen ismétlés megbénít
nem enged a Királynő
felállni és mögé tekinteni
hogy is lehetne pedig ő lenne
nekem az Igazság
ki rám tekint
kardjával ha engedem megint
érdemem szavaim szerint
majd eltűnik lehelletem
a selymet elfújva
hol vagyok
újabb oszlopok közt mélyebb
terekben új trón előtt
megint selymek
és kövek között
fejtsem meg szavai mérlegét
majd megint jog szerint
rám bízza lelkemet
hisz nekem elengedi
mert egyenesen
a kőoszlopok között
akut selyemsebekkel
életre sebzetten jöttem neki
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
