A hamis lap: Pápanõ
nehéz kárpitok között
tengerkékkel és alvadt vérvörössel
oldalain ül az Asszony
félig hunyt pillái alól tekintete
oszlopokkal szegett terekben
pásztáz súlyosan szaggatott
szívverés nem engedem
mozdulni fejemet félve
szemhúnyva szívemet rejtve
emelem lángra lobbant-e
az időn kívüli Arc anyateste
mögött sorakozó
színpadokból áradó végtelen
terek lehellete emészt-e
már vagy még vár
indokolatlan kénykedve
felnyithatom-e ajkamat
dönt-e már fellobbantva fátylakat
hátmögötti titkairól
ujjával jelzett
titkos jelek
hintenek siffrírozhatatlan
szót lelkem kapujába
aranyba öltözött
ezüst Asszony
pedig elhitette
hogy ha szóra nyílik
ajkam számra adja az igazat
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.