A hamis lap: Pápanõ

nehéz kárpitok között
tengerkékkel és alvadt vérvörössel
oldalain ül az Asszony
félig hunyt pillái alól tekintete

oszlopokkal szegett terekben
pásztáz súlyosan szaggatott
szívverés nem engedem
mozdulni fejemet félve

szemhúnyva szívemet rejtve
emelem lángra lobbant-e
az időn kívüli Arc anyateste
mögött sorakozó

színpadokból áradó végtelen
terek lehellete emészt-e
már vagy még vár
indokolatlan kénykedve

felnyithatom-e ajkamat
dönt-e már fellobbantva fátylakat
hátmögötti titkairól
ujjával jelzett

titkos jelek
hintenek siffrírozhatatlan
szót lelkem kapujába
aranyba öltözött

ezüst Asszony
pedig elhitette
hogy ha szóra nyílik
ajkam számra adja az igazat






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.