Nagyon szeretlek

Kering köröttem napról napra
és meglátogat minden éjjel,
utánam jön a köves partra,
felém oson a nádas tarka
rengetegében, zúgó széllel
a Csend, a kihűlt szenvedéllyel.

Az éjszakában gyenge lámpám
felesel a villámfénynek,
s míg az eső ver a párkány
peremén, az éjszakánál
sötétebb árny száll fényképed
tiszta tükrén, szinte félek;

fut az idő s itt a távol,
élek még a szívedben?
Ha szeretsz, mért nem vagy bátor,
s mért félek az éjszakától,
mért nem vagyunk kettesben,
s kókadozunk egyesben?

Hívtalak a szavaimmal,
vártalak sok délután,
üzentem a csillagunkkal,
fájdalommal, sóhajommal,
s remélem, két hét után
hazatérve, várva vársz.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.