Lázár Bence : Betlehem felé

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 23 órája
Farkas György 1 napja
Cservinka Dávid 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 17 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Jószándékú párbeszélgetés 57 perce
A fény nem publikus 11 órája
Minimal Planet 13 órája
Ötvös Németh Edit naplója 15 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 16 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 20 órája
Gyurcsi 20 órája
A vádlottak padján 23 órája
Hetedíziglen 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
nélküled 3 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Lázár Bence
Betlehem felé

”miért vezettek végig ezen az úton,
Születésért vagy Halálért?”
/T.S. Eliot – A háromkirályok utazása/

Nehéz volt odamenet. Tudom, nehéz lehetett. Talán, mint az
az öt kilós zsák, amit jó nagyanyám rakott tele még anno
mindenféle kacattal, hogy vigyem le, dobjam ki,
természetesen a kukába, amin az a macska, melynek kivájták
a fél szemét, hogy jobban lásson, telente üldögélt.
Feltehetően a meleg vonzotta, amit az a kuka áraszt, ha rohad a szemét.

De nem is az útról van szó, sokkal inkább a látványról.
Mint annak a macskának a fél szeme, hogy segíts kérlek, látni akarok.
Igen így volt talán akkor is. Mint abban a kis zsidó faluban, minek a nevét
talán még most is úgy írják.

Nehéz volt odamenet. A hóban akadtam el néha, vittem a macskának azt a zsákot.
Jobb lett volna mondjuk egy jégkorcsolyát csatolni a lábamra,
s könnyedén, mint ahogy árva, tejfölszőke kislányok haja lebben a szélben,
úgy csúsztam volna én is egészen a kukáig, hol az a félszemű macska ült,
s várt engem a zsákkal, mint a télapót szokták, csak én nem őszülök,
a hasamra meg híznom kéne, ja és nincs olyan hosszú szakállam.
Na mindegy. Sosem lesz belőlem télapó. Csak egyszerű szemetes kihordó
maradok az én jó nagyanyámnál, aki engem az unokájának hív.

Szóval elértem a kukáig, ahol az a félszemű macska várt engem
éhes mosollyal a száján, hogy majd hozom a finom rothadó húst,
a megrágott csontokat, a penésztől fáradt kenyérvégeket
és az ondóillatú félig üres tejfölös dobozokat.
De várhatott. Én nem vittem semmit, csak néhány ócska kacatot.
Amit az én jó nagyanyám válogatott, aki mindig süti azt a bejglit, azért, hogy az ő unokája
és az ő férje, az én jó nagyapám jól lakjon néha.

S akkor láttam én a születést, a halált.
Nem ósdi angyalok vagy kis szárnyas ördögöcskék formájában,

hanem az az öt kilós zsák, amit jó nagyanyám adott nekem,
aki süti azt a bejglit minden karácsonykor, hogy az ő unokája és az ő férje, az én jó nagyapám jól lakjon néha,

a macska, kinek kivájták a fél szemét, hogy jobban lásson, aki várta azt a messiást, aki nem jött

és jómagam, aki vitte a zsákot, hogy a szemétben meg ne fulladjunk otthon.

Tehát így együtt, így láttam én a születést, a halált.
Láttam, hogy a születés csak egy zsák, melyben kacatok vannak.
Láttam azt, hogy a halál csak egy macska, melynek kivájták a félszemét, hogy jobban lásson.  
S láttam azt, hogy az élet csak egy a zsákot cipelő, árva, tejfölszőke kislány,
kinek a haja úgy lebben a szélben, mint ahogy én csúszok a jégen,
s kis rózsaszín selyem szalag van a hajára kötve.

Nehéz volt odamenet. De megtenném újra.
Csak hogy felfedezzem az útfélen elhagyott hajszálaimat,
s szalagot köthessek belőle az én jó nagyanyámnak, aki süti azt a bejglit az ő unokájának és az ő férjének, az én jó nagyapámnak.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:12   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:07   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 20:31   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 19:56   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés