Nyuszika

Kukát még nem túrtam soha,
hogy éhem szegjem hajnali ötkor,
nem törtem be és nem öltem,
van mit pótolnom elég.

Ó nem, nem vagyok példakép,
én sem a hathuszassal jöttem,
mégis meglepett az Új Kor,
amint rámförmedt: Cimbora!-

egy tál lencsén lett vastag Jákob,
bratyizz kormányképes körökből!
Ne légy, mint eddig, élhetetlen,
az Isten úgyis megbocsát!

Pénzt hányni akad lapát,
szólsz a rabszolgádnak Westel,
a verset meg hagyd, csak csörömpöl,
eddig még örökkön ártott.

S elémhordta rablott kincsét,
kárpótlást, tőzsdét, adócsalást,
olajat kínált százezer litert
fél áron, zsíros öncsődöt,

Mercedest a vámon. Így kezdődött,
hogy meredten, mint akit fejbevert
orvul bagóért a legjobb barát,
hagytam, cinkelje meg a szerencsét.

Létezem. Esténként eltalálok haza.
A derűs, ugribugri téren
végigfütyül a komor télidő.
Ugyan hol az a társadalmi út,

ahol a tüdő még nem szorult
a szívhez, kőhöz a kő,
s nem bök az ország rengetegében
a gyermek felém: Anyu, nézd, nyuszika!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Új világ (Kecskemét, 1999)
Kiadó: Szerzõi kiadás