Meghallhatták volna arcod mögé fújt,halk nyöszörgésed,
de talán féltek, hogy beléjük süllyed a köd.
Nedves lesz az arcuk,
hidegek a kezeik,
lila ajkuk is
elnémul,
mint a
Tied...
És
jönnek
más emberek
akik most kikaparták
összefagyott,gyötört testedet.
Aznap beléjük süllyedt az őszi köd
és a szél befújta a ruháikba nedves, merev könyörgésed.
