Mákvirágok

héjuk vadzöld koporsó,
ópium szelleme szegel,
inspirál a gyalázat,
tapló száraz grimasz,
tűzoltó gyújtogat,
s kiált: tűz van, tűz van,
… de kisepertétek a szerelmet

ondolált felhő lebeg,
minden barlanggá lett,
kiterít kába élvezet,
utolsó kenet, csengettyű,
… de kisepertétek a szerelmet

túlmutat tükrében,
pipál az életre,
szutyokba mártogat,
örömet, gondot,
vörös, kék, tej opál
víziót, mentálcsillagot,
… de kisepertétek a szerelmet

majd visszalépdel, a ma
átkát fejünkre sodorja,
bábjátékát kerüld,
szöggel szúrd át,
tükörbe öltözz,
… de kisepertétek a szerelmet

talán lesz még holnap,
talán mákvirágok sem
ármánykodnak, …
reméld, magtalanodnak,
… de kisepertétek a szerelmet



(2007.)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.