csak türelmesen
Most megpróbálom fehérre meszelni a plafont,
mert a fehér az könnyen koszolódik. Így nem
nehéz rátalálni, hogy az egyes foltok mikor,
hogy, mért keletkezhettek. Talán még
dátumszerűen is. Mert most kivárom,
hogy az asztalra időben kerüljön a kanál,
a villa, meg a kés. Hogy az anyám háromszögre
hajtogassa a szalvétát. Kivárom most azt is,
hogy mindenki simára törölje száját. S kiigya
az utolsó kortyot. Várom azt is, hogy felhívj.
Hogy apám vegye föl a telefont helyettem.
S te beleordíts. Kivárom, hogy szépen lassan
rakódjon az emlék a fehérre meszelt plafonra,
mint fogakra a vasárnapi ebéd. Mert mostanában
felnőtt névre hallgat az éjszaka, s csecsemőre a nappal.
Én meg ecsetet fogva meszelem fehérre a hétköznapjaim.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.